Megér egy lájkot

Nézem a fészen szépen,
Mit is ír a hogyishívják, no, kérem!
Dobjuk a lájkot szívesen,
Hozzá is szólunk esetlegesen.
Szívecskézzük azt, mi nem miénk,
Mert megérinti lelkünk, no, de miért?
Magamat látom a posztban?
Hiányzó részeim csókolnak arcba?
Gondoljuk, jaj, de jó, látta,
Örül a más lelke, mert tenegód lájkolta.
De hol vagy Te, hol vagy tenmagad?
Napodat lájkolod? Szívecskézed pillanatod?
Saját idővonalad vezeted, szereted?
Ha nem vagy fészen, nincsen léted?
Másnak már nem vagy látható?

Nézem a fészem, éppen élem a létem.
Kérem szépen, nekem most elég teljes a lelkem.
Csillogó varázsfény éltet szemem tükrében.
Amennyim van, ami adatott, nekem elég,
Hálám erőt ad, hitem adja éltem szeretetét.
Kezdd a napod egy boldog mosollyal,
Szívedben tomboló, saját daloddal.
Légy csendesen hangos, hangtalan rendben,
Élni és szeretni jöttünk ide, e Földi Életre.