歌詞
[Verse 1]
Kopott fotó az asztalon
Félmosoly
Ami rám maradt
Az idő óvatosan lép
Mégis mindent szétszed
Ami volt
Lépéseid a folyosón
Visszhangzanak a fejemben
Minden reggel azt remélem
Hogy megint itt leszel velem
[Chorus]
Amíg a szívem emlékezik
Nem tudsz igazán elmenni
Itt maradsz minden sóhajban
A csend közepén
Amíg a szívem emlékezik
Nem múlsz el
Csak átváltozol
Egy halk imává bennem
Amit suttog az éj
[Verse 2]
Rajzolt szívek a füzetben
Egy név
Amit nem írok ki
Minden betű mögött érzed
Mennyi „hiányzol” rejlik itt
Elpakoltad a kabátod
De az illatát őrzi a szél
Ha elfárad a naplemente
Tőled kérdezem
Merre féljek még
[Chorus]
[Bridge]
[whispered vocals] Ha lehunyom a szemem
Megint itt ülsz az ágy szélén
Nem kérdezel
Csak nézel rám
Én meg tanulok hinni még
[low vocal register] Ha egyszer már nem fáj ennyire
Akkor is őrzöm majd a fényt
Mit a tenyeredből kaptam
Arra a pár rövid évre
[Chorus]
音楽のスタイル
Tender cinematic ballad with Hungarian lyrics, warm piano and soft strings. Start intimate with sparse chords and close-mic male vocals; chorus blooms with wider reverb, subtle pads, and a distant choir layer. Second verse adds gentle percussion swells and a rising bass. Bridge pulls everything back to almost a cappella before a final, lifted chorus and a long, emotional piano outro.