[Verse 1] Kopott fotó az asztalon Félmosoly Ami rám maradt Az idő óvatosan lép Mégis mindent szétszed Ami volt
Lépéseid a folyosón Visszhangzanak a fejemben Minden reggel azt remélem Hogy megint itt leszel velem
[Chorus] Amíg a szívem emlékezik Nem tudsz igazán elmenni Itt maradsz minden sóhajban A csend közepén Amíg a szívem emlékezik Nem múlsz el Csak átváltozol Egy halk imává bennem Amit suttog az éj
[Verse 2] Rajzolt szívek a füzetben Egy név Amit nem írok ki Minden betű mögött érzed Mennyi „hiányzol” rejlik itt
Elpakoltad a kabátod De az illatát őrzi a szél Ha elfárad a naplemente Tőled kérdezem Merre féljek még
[Chorus]
[Bridge] [whispered vocals] Ha lehunyom a szemem Megint itt ülsz az ágy szélén Nem kérdezel Csak nézel rám Én meg tanulok hinni még
[low vocal register] Ha egyszer már nem fáj ennyire Akkor is őrzöm majd a fényt Mit a tenyeredből kaptam Arra a pár rövid évre
[Chorus]
Stile di musica
Tender cinematic ballad with Hungarian lyrics, warm piano and soft strings. Start intimate with sparse chords and close-mic male vocals; chorus blooms with wider reverb, subtle pads, and a distant choir layer. Second verse adds gentle percussion swells and a rising bass. Bridge pulls everything back to almost a cappella before a final, lifted chorus and a long, emotional piano outro.