Költészet napra

Úgy szeretnék verset írni,
ahogy régen írtak a nagyok,
de amíg ők óriások,
én csak egy törpe vagyok.
Nem ülnek úgy tollam hegyén,
a rímmé faragott szavak,
mit versnek hiszek
nem több, csak ócska kacat.
Nem látom a szépet szépnek,
harcra nem buzdít dalom,
csak vergődöm a szavak között,
mint néma halak a partokon.
Pegazust is régtől keresem,
múzsám is régen elhagyott,
és ebben az átkozott világban
úgy érzem bennem,
a szeretet megfagyott.
Hogy írjak így tavaszt a télbe,
kóró helyet százszor szép virágot,
hogy írjak fényt a sötétbe,
mikor nem látok igazt, csak délibábot.
Hagynom kellene, hogy leperegjenek,
a rámszorodó gondolatok,
hogy belássam magamnak végre,
nem óriás, de csak egy törpe vagyok.