Fény ünnep

Csendben hallgatok. A világ zaja távol. A kinti fények kialudtak. Egy hang szólít meg, halkan mintha álmodnék. Nem kell keresned, itt élek benned. És egy dal szólít meg mely ide hazakísér. Ő a fény, ő az élet, mi bennem él. Mint szívem dobbanása mit lélekzetem hoz elém. A szív hangja vezet bárhová megyek. Ha néha eltévedek, újra hív a fény ereje. Egy láthatatlan fonál mi elszakíthatatlan. Ha néha viharok tépik szét az eget és a földet a fény összeköt a végtelen erővel. Nincs félelem, elég a szív hangjára figyelni, ott a válasz a tiszta hang mi csendben születik. A szív hangja fénye vezet, mely örökké bennem él.