A NAPKIRÁLY-SANZON

Remény a fény, örök remény az élet,
Ha jön az éj után a pirkadat,
S az ébredő Nap köszönti az álmokat,
Varázslatára újra zsong az élet

Dalolni kezd a lét, s a hajnal,
A tücsök zenél a tarka csendben,
Temeti az éjszakát, a fürge élet,
Millió csodát megélni újra s újra hív.

Igéz ez álom engem, igéz e pillanat:
S az ősi kert varázsa hív a fényre,
Reményem ébred, indulok feléje,
A csókja vár, így köszönt a hajnal.

Dalolni kezd a lét, a hajnal,
A tücsök zenéje szól a tarka csendben,
Temeti az éjszakát a fürge élet,
Millió csodát megélni újra s újra hív.

Igéz ez álom engem, igéz e pillanat:
S az ősi kert varázsa hív a fényre,
Reményem ébred, indulok feléje,
A csókja vár, így köszönt a hajnal.

A napsugár kitárja az égkaput,
A Napkirály kacag, pedig nehéz az út, ami várja.