Beköszöntött az ősz !

Verset írni jó dolog,
Mert sorokban gondolkodhatok.
Nem kell hozzá képregény,
Mit lelkemben látok én !

Elmúlt már a forró nyár,
Amikor zsongott a határ!
Daloltak a kismadarak,
Ami mindig bennem vidámságot ad !

Nyári este,mikor elcsendesül a táj,
S a nap korongja sem éget már!
Az éjszakában sem vagyok egyedül,
Mert ablakom alatt a tücsök lágyan hegedül!

Ma még ragyogóan szép a Napsugár,
De égetően forró ereje elfogyott már!
Útra kelt a sok dalos kismadár,
Jelezvén ezzel is,hogy véget ért a nyár!

Rövidülnek a napok és hűvösebbek is már,
Színpompás ruhájukból lassan mégis levetkőzik a táj!
Léptünk alatt ropognak a rozsdás falevelek,
A Szél még táncra hívja s játszik vele,akár egy kisgyerek!

Számomra az Ősz nem az elmúlás jele,
Inkább azt mutatja,hogy itt a nyugalom ideje!
Álljunk meg és csodáljuk a sok színbe öltöző fákat,
Merítsünk ebből erőt és lelkünkbe zárva örizzük tovább a festői tájat !

Versem sorait most azzal zárom én,
Ha jön a hideg , fagyos , rideg Tél,
A Szeretet ünnepén ez a melegség , meghittség ,
Az emberek szívében , lelkében tovább él !