REGGELI IMADAL

Porszem vagyok, mit szél terelget,
Porszem a végtelenségből,
Porszem a Teremtőből,
Belőled Uram, a Mindenségből.

Angyalok szárnyaival járok,
Félve tekintek Rád, ki oly kegyes vagy,
Úgy szeretsz, mint senki más,
Áldj meg ó Uram!

Hirdetem a Te neved,
Míg élek, itt a porban,
Míg tisztulok,
A szél hozzád sodorjon.

Maradjak még, hogy gyémánt legyek,
Aztán ott ragyogjak néked,
Ha megtisztultam földi portól, s bűneimtől,
Mit úgy szeretnék.

Sírni már tudok, nevetni még nem,
Bocsáss meg nékem!
Megfürödnék a végtelen tengerében,
Hol várnak engem már enyéim…