A PARÁZS

Parázs lehel majd nagy tüzet,
E tűzre várok oly nagyon,
Sok már a szenny, a gyűlölet,
Izzó parázsról álmodom.
Bűnök halomja lángra kap,
Elég a tűzben, tán örökre.
Kevés hamu, mi megmarad,
Üzenni fog új jövőnek.
Tavasz hoz holnap álmokat,
Felejtett múlt, majd újra kél.
Reményt teremt az áldozat,
Világra fújja langyos szél.
E szélben hallod szép zenét,
A lelked várta régen már,
Feléled újra nagy remény,
Szeretve lenni, régi vágy.
Szeretve lenni ősi vágy,
Az égi kincs, mi rád ragyog,
Csak hinni kéne újra már,
E hitben várni holnapot.