A LANTOM

Pengjen a lantom dicsérni az életet,
Várom, megszólaljon hallgatag szeretet.
Csendben remegjenek a lantnak húrjai,
Álomból ébredve tudjanak szólani.
Ismerik a kottát, mit századok véstek,
Szívemben van írva, hangok bennem élnek.
Megszólalnak húrok, ha egy sóhajt kapnak,
Lelkem kéréséig türelemmel vannak.
Pengetem a lantom, zenélnek a húrok,
Zene csodájára álmodozni tudok.
Öröm könnye pereg az arcomon végig,
Hallgatom a zenét, eljut az a szívig.
Zene hozza álmot, elringat álomba,
Boldogság simogat, elvisz a mámorba.
Mintha finom kezek ölelése lenne,
Hangoknak szépsége karjaiba venne.
Így álmodja zenét mind, aki szerezte,
Szülte a muzsikát örömében lelke.
Megszületett zene, hangoknak a tánca,
Varázslatos szépség, mint tündérnek bája.
Zene hangja szóljon az egész világon,
Keresse meg embert, örömre találjon.
Hallgassa muzsikát, szebbeket sok szépből,
Álmodjon csodákat, álmodjon meséről.