Miert

Emlékeim közt van egy tépett levél
Levél, melyet nem is küldtem el
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély
De olvassuk csak el, mit mond a levél
Mondd, mért szeretsz te mást, és én csak téged
Mért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet
Én nem engedlek oly könnyen el
Mondd, mért adtál reményt és oly sok álmot
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem?
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?
Az első pillanatban megmondhattad volna (ah-ah-ah-ah)
Szólhattál volna (ah-ah-ah-ah), ne kezdjük el (ah-ah-ah-ah)
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva
Hozzám hajolva, hazudtad el
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret
De én ezt a kis levelet most összetépem
Ha így akartad, hát nekem se fáj
Az első pillanatban megmondhattad volna (ah-ah-ah-ah)
Szólhattál volna (ah-ah-ah-ah), ne kezdjük el (ah-ah-ah-ah)
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva
Hozzám hajolva, hazudtad el
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret
De én ezt a kis levelet most összetépem