Két madár

Szívedet egy páncél védi,
Van hozzá egy kicsi kulcs,
Amiről ugyan nem tud senki,
Hogyan vezet oda be az út.
Nekem e páncélt kinyitottad,
Óvatosan lépdeltem be.
Amit ott tapasztaltam,
Szavakkal nem írható le.
Hálás vagyok bizalmadért,
Nyúlni bármihez óvatosan merek,
Hisz mily törékeny lehet mindaz,
Ami ilyen mélyen, védve lehet.
Szeretet, nyugalom, biztonság,
Kíváncsiság, játék, viccek.
Ott vannak szép sorban szíved polcain,
Amiket együtt megélve, boldog az élet.
Sajnos van, hogy elered az eső,
De lehet nem baj, mert meg is tisztít.
Bár jól jönne egy varázs esernyő.
A szép idő helyette megszárít.
Vigyázni szeretnék mindarra,
ami te vagy.
Ha csak egyet kívánhatok,
ez lenne az.
Hogy miért is?
Egy rá a válasz, fura ez az élet...
Egyszerűen csak tudom,
hisz a szívem mondja:
szeretlek Téged.