az örök vándor

Szelíd szél hűsítsd még az arcom érezze csavargó szívem,
hogy bírom még a harcot,
s te ott fenn lakó örök megfoghatatlan
segíts elhinnem, hogy a csavargó lelke halhatatlan.
Nincs senkim és semmim felettem gólya kelepel
álmomat őrzi egy démon és cafkám kebele,

Lehet kopott csizmám talpán át én érzem az utat,
nyáron simogat melegen, télen zord arcot mutat,
tudom a fák nevét, s nyomomban kóbor eb ugat
én érzem, hogy bennem a sors gonoszt hiába kutat
refr:
Rólam mondákat költ a szabad szellő, átlibben a patakon
élt egy ember nincstelenen, de örökké szabadon.

Aki látta már az aszfalt felett játszó délibábot
az érezte a végtelen vándor szabadságot. Aki télen evett már szomjoltó havat
az tudja milyen várni az életető tavaszt

Mondd őszintén tedd szívedre a kezed
kettőnk közül ki gazdagabb mond ki hogyha mered
Díszkoporsóm nem lessz s ha egyszer majd megpihenek
elkapar valahol egy fizetett pribék vagy egy utcagyerek.
refr:
Rólam mondákat költ a szabad szellő, átlibben a patakon
élt egy ember nincstelenen, de örökké szabadon.