Lombok

tükörmásom felebarátom, fordított
erdőket járok, alul lomb, felül gyökér
kiszívott szemeim arcodra szorított
karcok, seb, szép kövér
a zaccban valaki guggol, lapít
szórja hajam a vas szikrát
múlt dzsine kiszakít, mellkast kihasít
nem tudom mi vitt rá
gyökér föld, azt lépem sorra
többletet rak hozzám év meg év
felesküszöm a trónbitorlóra
csak lánc szolgaságom enyém
kábán szimatot fog, öregszik
csontrepesztő vak, bolond köd
felemásom tűre szúr, elvadít
hasra fekszem lombok közt