tükörmásom felebarátom, fordított erdőket járok, alul lomb, felül gyökér kiszívott szemeim arcodra szorított karcok, seb, szép kövér a zaccban valaki guggol, lapít szórja hajam a vas szikrát múlt dzsine kiszakít, mellkast kihasít nem tudom mi vitt rá gyökér föld, azt lépem sorra többletet rak hozzám év meg év felesküszöm a trónbitorlóra csak lánc szolgaságom enyém kábán szimatot fog, öregszik csontrepesztő vak, bolond köd felemásom tűre szúr, elvadít hasra fekszem lombok közt