Tengerhez, ahol senki se szól Hagyj már békén, világ, fárasztasz Kirakom az agyam airplane módba Zsebem lyukas, de szabad a szívem Bakancs helyett mezítláb homokon Sós szél fújja ki a gondokat A kotyogó klotyó felé totyog a vén, motyogó lotyó, de késő, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó. Nem minden csacsi csöcse csecse, csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse, mert ha minden csacsi csöcse csecse volna, akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.
Nem kell meeting, se értesítés Követ engem egy lopott napsugár Hátizsákban csak zene meg napszemcsi Hullámokkal pacsizok, nem emberekkel A parton fekszem, nem érdekel semmi A világ megéghet – én pihenek Megérdemlem, pont, ennyi az egész Nem kérek több motivációs posztot Nem vagyok gép, csak ember maradnék Néha a semmi is elég sok Félig üres sör, tele nyugalommal Homokszem a hajamban: szabadság Nem menekülök – csak kiléptem végre És itt nem keres meg senki már