AZ ÁLOM

Halkan átsuhant a gondolat,
Ébresztette lusta álmomat.
Álmom panaszosan kesergett,
Szerette volna még a csendet.
Mit álmodtam, az volt nagyon szép,
Könyv, teli színes gyöngyszemekkel.
Az idő mégis átlép rajtuk,
Álmosan hunyorgó szemekkel.
Hiába könyörgöm időnek,
Lapozza lassabban a könyvet.
A könyvecske teli mesékkel,
Legszebbeknél álljon néha meg.
A mesét válassza ő nekem,
A jó nyerjen, gonosz veszítsen,
Nagyrészt ilyen volt az életem,
Ezért a szépeknél pihenjen.
Ezernyi mese nyugszik könyvben,
Régóta szunnyad odabenn,
Mindegyik arra vár, élbredjen.
Ideje, hogy újra felkeljen.
Álmokat szülte az éjszaka,
És csend festette a színeket.
Múlt képei bezárva vannak,
Megőrzik az egész életet.