Halkan átsuhant a gondolat, Ébresztette lusta álmomat. Álmom panaszosan kesergett, Szerette volna még a csendet. Mit álmodtam, az volt nagyon szép, Könyv, teli színes gyöngyszemekkel. Az idő mégis átlép rajtuk, Álmosan hunyorgó szemekkel. Hiába könyörgöm időnek, Lapozza lassabban a könyvet. A könyvecske teli mesékkel, Legszebbeknél álljon néha meg. A mesét válassza ő nekem, A jó nyerjen, gonosz veszítsen, Nagyrészt ilyen volt az életem, Ezért a szépeknél pihenjen. Ezernyi mese nyugszik könyvben, Régóta szunnyad odabenn, Mindegyik arra vár, élbredjen. Ideje, hogy újra felkeljen. Álmokat szülte az éjszaka, És csend festette a színeket. Múlt képei bezárva vannak, Megőrzik az egész életet.