Az idő mint vàmszedő

Az idő mint vámszedő
Szonett
Szerző
Szekeres Tibor
( Szet )
Elfáradt már a test békére vágyik,
magán viseli a gyűrött kabátot ,
melyen az idő barázdája látszik .
Ifjonti élet beszedte a vámot .
Hervadni látszik ami még megmaradt ,
gyökere már csak gyengén kapaszkodik
tavaszi eső rügyet már nem fakaszt .
Őszülő nyár szebb időkről álmodik .
Boldog lehet az ki még lát álmokat .
Kiváltságos kinek ez megadatik.
Álmában a teste ismét kivirul .
Kivasalja a gyűrődött ráncokat .
A Nap sugaraival játszadozik.
Míg fel nem ébred és ismét beborul.