Az idő mint vámszedő Szonett Szerző Szekeres Tibor ( Szet ) Elfáradt már a test békére vágyik, magán viseli a gyűrött kabátot , melyen az idő barázdája látszik . Ifjonti élet beszedte a vámot . Hervadni látszik ami még megmaradt , gyökere már csak gyengén kapaszkodik tavaszi eső rügyet már nem fakaszt . Őszülő nyár szebb időkről álmodik . Boldog lehet az ki még lát álmokat . Kiváltságos kinek ez megadatik. Álmában a teste ismét kivirul . Kivasalja a gyűrődött ráncokat . A Nap sugaraival játszadozik. Míg fel nem ébred és ismét beborul.