mikorra érnek hidak össze, a partok messzire tűnnek
amennyire öregebbek az erdők, annyira keveset üzennek
kósza és árva, a fiú a lányka - csak ne tűnjenek el a semmiben
sokáig várták, hogy jöjjön a jobb, komoly sorsok között
üres a hó, nyomtalanok az év, lopott, kopott, törött
mennyire nehéz szeretni mindent, főleg aki elköltözött
várj még, ne menj, vagy ha igen
az utolsó szót kimond
a csönded gyilkos, a bánat öreg
szoríts magadhoz
várj még, ne menj, vagy ha igen
az emléket vidd el velem
csókolj, mint a tűz, aztán ha kell
bolond vagyok, nevess
olyannyira fehérek a távoli hegyyek, a semmit markolásszva
a varjak énekeével a tél telik el, a jónapokat zabálja
olyannyira sok ez, mintha nem is lenne, túlzások borát iszom
ez a kettős temeteés, ez a kettős lebegés - se veled se nélküled viszony
mikorra érnek hidak össze, a partok messzire tűnnek amennyire öregebbek az erdők, annyira keveset üzennek kósza és árva, a fiú a lányka - csak ne tűnjenek el a semmiben sokáig várták, hogy jöjjön a jobb, komoly sorsok között üres a hó, nyomtalanok az év, lopott, kopott, törött mennyire nehéz szeretni mindent, főleg aki elköltözött várj még, ne menj, vagy ha igen az utolsó szót kimond a csönded gyilkos, a bánat öreg szoríts magadhoz várj még, ne menj, vagy ha igen az emléket vidd el velem csókolj, mint a tűz, aztán ha kell bolond vagyok, nevess olyannyira fehérek a távoli hegyyek, a semmit markolásszva a varjak énekeével a tél telik el, a jónapokat zabálja olyannyira sok ez, mintha nem is lenne, túlzások borát iszom ez a kettős temeteés, ez a kettős lebegés - se veled se nélküled viszony