[Intro]
Régi falak őrzik még a lépteink nyomát,
csendben indul a reggel, kinyílik az iskola.
Piliscsaba fölött lassan ébred a nap,
a múltból gyökér nő, ma közösség marad.
[Verse 1]
Ward iskola voltál, sok történet lakott benned,
régi padok fája őrzi, hány nemzedék ült melletted.
Ma Paduai Szent Antal néven hívnak minket,
ugyanaz a kíváncsiság visz tovább mindenkit.
Füzet szélén apró rajz, a táblán hosszú képlet,
a történelem évszámai néha összekeverednek.
De a tanár látja bennünk azt is, ami még készül,
egy jó kérdés néha többet ér, mint száz bemagolt betű.
[Chorus]
A múlt ad gyökeret, a jelen összefog,
a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább!
Paduai, itt a hangunk, szálljon messzire,
kéz a kézben építjük a holnapot vele!
[Verse 2]
Hétfő reggel, matekóra, a ceruza se pihen,
valaki a szorzótáblát keresi a zsebében.
Felelésnél hirtelen minden fontos szó elszáll,
a hátsó padból egy barát egy biztatást talál.
„Csak öt perc házi” — mondtuk, aztán este tíz lett,
a tornazsákban csütörtökről egy banán is meglett.
A dolgozat néha nehéz, a határidő szoros,
de együtt könnyebb átvészelni, ha a csapat összetart.
Tanár kérdez, diák próbál, néha fordul a szerep,
a nevetésből másnapra is marad egy kis meleg.
[Chorus]
A múlt ad gyökeret, a jelen összefog,
a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább!
Paduai, itt a hangunk, szálljon messzire,
kéz a kézben építjük a holnapot vele!
[Bridge]
Ha elcsendesül a folyosó, még bennünk él a szó,
a sok apró, közös napból lesz az útravaló.
Nem egy ember viszi át a csónakot a vízen,
együtt tartjuk az irányt, egymás mellett, szívből.
[Verse 3]
Amit itt tanultunk, velünk tart majd messzire,
a bátorság, hogy kérdezzünk, s figyeljünk egymásra is.
Más utakra indulunk, de egy helyről jön a láng,
és ha valaki elfárad, a közösség vigyáz rá.
Múltunk adja gyökerünk, jelenünk a közös tér,
a jövőnk nem kész ajándék: mindannyiunkon múlik még.
Egy evező te vagy, egy evező vagyok én,
ha együtt húzunk, átjutunk a holnap küszöbén.
[Final Chorus]
A múlt ad gyökeret, a jelen összefog,
a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább!
Paduai, itt a hangunk, szálljon messzire,
kéz a kézben építjük a holnapot vele!
A múlt ad gyökeret, a jelen összefog,
a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább!
Paduai, tanár, diák, minden hang felel:
kéz a kézben építjük a holnapot vele!
[Outro]
Együtt evezzünk tovább,
Paduai, együtt tovább.
[Intro] Régi falak őrzik még a lépteink nyomát, csendben indul a reggel, kinyílik az iskola. Piliscsaba fölött lassan ébred a nap, a múltból gyökér nő, ma közösség marad. [Verse 1] Ward iskola voltál, sok történet lakott benned, régi padok fája őrzi, hány nemzedék ült melletted. Ma Paduai Szent Antal néven hívnak minket, ugyanaz a kíváncsiság visz tovább mindenkit. Füzet szélén apró rajz, a táblán hosszú képlet, a történelem évszámai néha összekeverednek. De a tanár látja bennünk azt is, ami még készül, egy jó kérdés néha többet ér, mint száz bemagolt betű. [Chorus] A múlt ad gyökeret, a jelen összefog, a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább! Paduai, itt a hangunk, szálljon messzire, kéz a kézben építjük a holnapot vele! [Verse 2] Hétfő reggel, matekóra, a ceruza se pihen, valaki a szorzótáblát keresi a zsebében. Felelésnél hirtelen minden fontos szó elszáll, a hátsó padból egy barát egy biztatást talál. „Csak öt perc házi” — mondtuk, aztán este tíz lett, a tornazsákban csütörtökről egy banán is meglett. A dolgozat néha nehéz, a határidő szoros, de együtt könnyebb átvészelni, ha a csapat összetart. Tanár kérdez, diák próbál, néha fordul a szerep, a nevetésből másnapra is marad egy kis meleg. [Chorus] A múlt ad gyökeret, a jelen összefog, a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább! Paduai, itt a hangunk, szálljon messzire, kéz a kézben építjük a holnapot vele! [Bridge] Ha elcsendesül a folyosó, még bennünk él a szó, a sok apró, közös napból lesz az útravaló. Nem egy ember viszi át a csónakot a vízen, együtt tartjuk az irányt, egymás mellett, szívből. [Verse 3] Amit itt tanultunk, velünk tart majd messzire, a bátorság, hogy kérdezzünk, s figyeljünk egymásra is. Más utakra indulunk, de egy helyről jön a láng, és ha valaki elfárad, a közösség vigyáz rá. Múltunk adja gyökerünk, jelenünk a közös tér, a jövőnk nem kész ajándék: mindannyiunkon múlik még. Egy evező te vagy, egy evező vagyok én, ha együtt húzunk, átjutunk a holnap küszöbén. [Final Chorus] A múlt ad gyökeret, a jelen összefog, a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább! Paduai, itt a hangunk, szálljon messzire, kéz a kézben építjük a holnapot vele! A múlt ad gyökeret, a jelen összefog, a jövőnk közös út, együtt evezzünk tovább! Paduai, tanár, diák, minden hang felel: kéz a kézben építjük a holnapot vele! [Outro] Együtt evezzünk tovább, Paduai, együtt tovább.