Hang

már sorok és rácsok, azok
dirigálnak
a prédikátor könnyeit issza
halálerdőben mindegyik fa
súlyos láncokon a szél
könnyű dobbanás
fekete erő a fekete vér
egy összeroppanás

még romló ezüstöket olvaszt
rossz démon keze
a szívből kivágott emlékek ében fekete
erdeje
zúg, susognak az árnyak
a köztes térben
mosolyog a gyilkos gondolat
a megvakult jós szemében

utolsó jóslat az üveggömben
utolsó árnyékvihar
a temetők csikorgó mélyéről
egy utolsó vak sóhaly

utolsó lárva a kikeletben
utolsó lepke röpte
egy utolsó álom a semmiben
éppen eltűnőben

viasz és sár, csonkolt hold
szőrős csillagok
kátrány az ég, a föld csontos
tüzes billogok

komoly a tét, a kártya
kidobva, a lapokon a jövő arca
porhó, szikár és üreges
az isten utolsó hangja
a viszhangja

viszhangja