Magányos szív

Egy magányos lélek

1. versszak

Az élet rögös útján egymagam jártam,
Minden egyes terhet a vállamon hordtam.
Szerettem szívből, adtam lélekből,
De senki nem kért abból a szerelemből.

Vágytam rá, hogy szeressenek,
Hogy én legyek valakinek a mindene.
De az élet mást rejtegetett,
És egy magányos lélek lettem.

Refrén

Nem akartam semmi mást, csak hogy valaki rám talál,
Hogy a szívem egyszer végre otthonra talál.
Nem akartam semmi mást, csak szerelmet egy életen át,
Egy kezet, mely nem enged el, ha nehéz az út tovább.

2. versszak

Annyi kimondatlan szó maradt bennem,
Annyi álmot temettem el csendben.
Minden fájdalmam mosoly mögé rejtettem,
Míg lassan önmagam elvesztettem.

Hányszor hittem, most talán más lesz,
Hogy egyszer valaki majd igazán átölel.
De mindig csak az üresség maradt,
És egy szív, mely szeretni akart.

Refrén

Nem akartam semmi mást, csak hogy valaki rám találjon,
Hogy a szívem egyszer végre otthonra talál
Nem akartam semmi mást, csak szerelmet egy életen át,
Egy kezet, mely nem enged el, ha nehéz az út tovább.

Lezárás

Talán egyszer megérti majd valaki,
Hogy lehet igazán szeretni.
Addig csendben járom tovább az utam,
Egy szívvel, mely többször meghasadt.