Maradj még

Pár napja még nem voltál más, csak egy idegen,
De a hangod hirtelen megdobbant a szívemen.
A pimasz humorod, az a huncut kacagás,
Azt hittem, ez valami egészen más.
Az érdeklődésed boldoggá tett engem,
Újra élni kezdtem, fellángolt a lelkem.
(Refrén)
De jött egy nehéz felhő, és fekete lett minden,
A ragyogó fényből hirtelen semmi sincsen.
Távolság és hallgatás, jéghideg a csend,
Véget ért a játék, ami zajlott odabent.

Miért lett a hangos szóból hirtelen fal?
Aki tegnap még éltetett, ma néma dallal hal.
Kérdezném, hogy miért, de a csended túl sötét,
Eltakarta az égbolt kék színét.
Motoszkálsz a fejemben... ne menj még el...
A huncut kacagásod gyógyítson meg... kérlek, felelj.