Áradat

hú de vékony a jég amin járok
hú de álmos a hold ami kísér
vagytok e- még valahol
vegytiszta lányok
óra üt perceket, nincs is remény

hú de rosszabb, mind ami volt van
hú de régi minden szívem
komolyan mondom és mégis nevet az ember
önmagán lógó
napfény sziszeg

kígyók ölelnek az álca az álarc
bálnák dalolnak a vas tengeren
lidércek égnek el, a romló kékes térben
ércek száradnak a porból eszem

csinos kis jöttment
az élet ismét
szoknyája libben
csókra áll a száj

hamu meg lángok
lángol ez a város
isten ha nincsen
csinálni muszáj

kígyók ölelnek a pompa az ritka
maszkos hajnalok özönlenek
ingyen vagyok, s te vagy a titka
az életvízben megfürdenek

ezek az évek, azok az évek
sárból csinálsz
valami kedvest, valami szépet
hogy megkívánj

hamu meg lángok
lángol ez a város
isten ha nincsen
mindegy szerintem