Völgyben

almacsutka minden hónap, lerágott
a csontdara hullik a lábnyomok a sárban
elázott
a falombja és a sötétség a hajamba
köddel köpköd a hegyalja

a völgybe
ahol járok
nem félek
a völgybe ahol járok
hűvös vizek

a völgybe ahol járok
langyos kenyerek
a völgybe ahol járok
megsímogat engem
az isten

bocsáss meg mégis nekem
ha elárultál
ne átkozz el engem ha a sebbe nyúlnál
a keresztre kívánsz de nem a te tehetsz róla
bűnös vagyok a könny a testem
szívem apró forma

a völgyben járok
kemény és tiszta vizeken
völgyben járok
egy lakatlan szigeten

a völgyben járok
megóvsz engem, szeretsz
engem
a völgyben járok nem kell tőlem félned
szeress engem