MI UTCÁNK

A mi utcánkban tudod semmi nem úgy megy már, ahogy volt régen
Már nem bandázunk a szobornál, ahol reggel este délben
Meg hajnalban, mikor az alvó várost keltegetni jó volt
Ha a múzsának épp úgy volt kedve és a homlokunkon csókolt.

A mi utcánk a miénk volt és nem adtuk volna másnak
Még akkor sem, ha nem tudtuk, hogy eljön-e majd a másnap

EZ AZ UTCA A MIÉNK!
SOHA NEM HAGYJUK EL!
EZ AZ UTCA A MIÉNK!
SOHA NEM ADJUK EL!

EZ AZ UTCA A MIÉNK!
SOHA NEM HAGYJUK EL!
EZ AZ UTCA A MIÉNK!
SOHA NEM ADJUK EL!