Dalszöveg
[Refrén]
Nincs szeretet, nincs bizalom,
túl sok seb van már a szívemen, tudom.
Csendben haladok, nem beszélek sokat,
aki nem volt mellettem, most ne kopogjon nálam.
[1. Verze]
A mélyből jöttem, láttam, ki marad,
amikor minden szétesett, ki fogta a vállamat.
Sokan mondták: „testvér”, amíg jól ment a sor,
aztán eltűntek, mikor szükségem volt rájuk valahol.
Túl sok arc, de túl kevés az őszinte ember,
túl sok ígéret, amit elfújt a reggel.
Nem haragszom senkire, csak már máshogy látok,
nem minden mosoly mögött találsz barátot.
[Refrén]
Nincs szeretet, nincs bizalom,
túl sok seb van már a szívemen, tudom.
Csendben haladok, nem beszélek sokat,
aki nem volt mellettem, most ne kopogjon nálam.
[2. Verze]
Éjszakákon át csak néztem a plafont,
kérdeztem magamtól: „Mikor lesz már jobb?”
De minden egyes pofon erősebbé tett,
amit elvesztettem, abból építettem egy új életet.
Beszélhetnek rólam, mondjanak bármit,
nem érdekel többé, ki mit állít.
Nem kell a tömeg, nem kell a hamis kéz,
inkább egy igaz ember, mint száz, aki csak beszél.
[Outro]
Nem lettem hideg, csak megtanultam látni,
kit kell elengedni, és kiért kell kiállni.
A múltam mögöttem, a célom előttem,
amit az élet elvett, azt erőből pótolom.