Lyra dal

Egy város csendjéből indult a hang,
hetvenhat nyarán megszületett a dal.
Vers volt a szó, nem dísz, nem álruha,
gondolat élt bennünk s él ma is, mint valaha.

Utakat jártunk termeken és tereken át,
iskolák, színpadok és nyarak alkonyát.
Gyermek kacagott felnőtt hallgatott,
így a vers mindig hazatalálhatott.

Ötven év – egy hang maradt,
nem múlt idő, hanem pillanat.
Amíg egy szó zenévé válik,
Lyra szól – és bennünk lakik.

Költők szava húron, szív alatt,
klasszikus gondolat, mai pillanat.
József Attila sorai mentén
magunkra leltünk újra, ismét

Arcok jöttek, arcok mentek el,
de az igaz szó mindig énekel.
Kimondani azt, mi félhang nem lehet,
versben mondani el az életet.

Ötven év – egy hang maradt,
nem múlt idő, hanem pillanat.
Amíg egy szó zenévé válik,
Lyra szól – és bennünk lakik.

Ötven év – egy hang maradt,
nem múlt idő, hanem pillanat.
Amíg egy szó zenévé válik,
Líra szól – és bennünk lakik.