Dalszöveg
1. versszak
Kétezer-ötben egymásra talált két szív,
nem tudtuk még, mit tartogat az ég.
Csak mosolyok, álmok és remény,
mégis elkezdődött a legszebb történetünk rég.
Az idő múlt, de velünk maradt a csoda,
minden közös perc egy újabb ajándék.
A szerelmünkből család lett, otthon lett,
és ma is te vagy a legnagyobb érték.
Refrén
Ha újra indulna minden egy napon,
újra téged választanálak, angyalom.
Veled lett teljes minden álmom és remény,
te vagy az otthonom, bármerre jársz is énfelém.
Lehet köztünk néha ezer kilométer,
a szívünk útját semmi sem tépi szét.
Mert bárhová visz az élet és az út,
te mindig hazatalálsz hozzám.
2. versszak
Kétezer-tizenegyben kimondtuk az igent,
örök hűséget fogadtunk csendesen.
Azóta együtt írjuk minden napunkat,
örömben, könnyben, szeretetben.
Két csodás gyermek lett a szerelmünk ajándéka,
ők a mosolyunk, a büszkeségünk, az életünk.
Amikor együtt vagyunk, teljes a világ,
és tudom, ez a legszebb kincs nekünk.
Híd
Nem minden hajnal talál minket egymás mellett,
mert a munkád néha messzire vezet.
De minden megtett kilométer csak egyetlen célt jelent:
hogy egyszer újra átölelhess engem.
Én itt várlak, te pedig mindig hazajössz,
és akkor újra minden a helyére kerül.
Mert az otthon nem egy ház csupán,
hanem ahol ketten újra egymásra találunk.
Utolsó refrén
Ha újra kezdhetném az egész életem,
újra téged választanálak, kedvesem.
Ugyanazzal a szerelemmel mondanám ki újra: igen,
mert nélküled nem lenne teljes az életem.
Augusztus hatodikán csak ennyit szeretnék mondani:
Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy mellettem állsz.
Köszönöm, hogy huszonegy év után is te vagy a legjobb döntésem.
És amíg dobban a szívem, egyetlen kívánságom marad:
Bármerre is vigyen az utad, mindig találd meg a hazavezető utat hozzám.
Mert én minden nap ugyanazzal a szeretettel várlak haza.