Kányási

Koszovó… ennyi volt…
Most indulok haza…
Kányási!


Sokáig voltam távol, messze a hazámtól,
Minden egyes nap csak a hazai utcákról álmodtam.
Mához egy hétre felszáll már a gép,
A Kányási hazamegy, ez egy új kezdet még.


Fel az égbe, egyre feljebb,
Minden kilométer közelebb.
Már látom a fényeket,
Debrecen, itt leszek!


Kányási! Kányási!
Ma éjjel minden rólad szól!
Kányási! Kányási!
Repülünk a csillagoktól!
Koszovót most itt hagyom,
Debrecenben tombolok!
Tíz nap csak a szabadság,
Élem újra az álmom már!


Kányási! Kányási!
Hey! Hey!
Debrecen! Debrecen!
Egész éjjel!


Barátok már várnak, csörög a telefon,
Azt kérdezik: “Mikor landolsz, haver, mondd?”
Mosoly az arcomon, dobog a szívem már,
A Kányási újra otthon, kezdődhet a nyár.


Fel az égbe, egyre feljebb,
Minden kilométer közelebb.
Már nincs messze a cél,
Ez az este csakis az enyém.


Kányási! Kányási!
Ma éjjel minden rólad szól!
Kányási! Kányási!
Repülünk a csillagoktól!
Koszovót most itt hagyom,
Debrecenben tombolok!
Tíz nap csak a szabadság,
Élem újra az álmom már!


Sokáig voltam Koszovóban,
Most végre hazafelé.
A Kányási visszatér,
És ez az éjszaka…
örökké emlék marad.