Könnyeidben ott voltam én is

[1. versszak]
Sokszor bántottalak ostoba szavakkal,
nem láttam, mit rejt a csendes arcod.
Azt hittem, minden holnap ugyanaz marad,
nem féltem attól, hogy egyszer elfáradsz.
Mosolyogtál, pedig fájt odabenn,
én csak később értettem meg mindent.
Mennyi könny hullt le miattam némán,
és én csak most látom igazán.
[Refrén]
Könnyeidben ott voltam én is,
minden csepp egy néma segélykiáltás.
Nem hallottam, csak amikor késő lett,
hogy a szíved csendben vérzett mellettem.
Könnyeidben ott voltam én is,
minden könnyed az én hibám volt.
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét,
minden könnyed helyett mosolyt adnék.
[2. versszak]
Nem mentél el, még itt vagy velem,
de érzem, mennyit hordoz a szíved.
Annyi seb maradt a kimondott szavaktól,
pedig csak szeretni akartalak valahol.
Most már tudom, nem elég szeretni,
meg is kell becsülni a másikat mindig.
Mert egy ölelés többet ér száz szónál,
és a csend néha hangosabban kiált.
[Bridge]
Bocsásd meg azt, aki vak volt sokáig,
aki csak későn értette meg az álmaid.
Taníts újra szeretni úgy, ahogy kell,
hogy több könny soha ne hulljon el.
[Utolsó refrén]
Könnyeidben ott voltam én is,
de most már szeretnék ott lenni a mosolyodban.
Minden reggel új esélyt kérek tőled,
hogy begyógyítsam a szíved sebeit.
Könnyeidben ott voltam én is,
és ezt a terhet örökké viselem.
De ha egyszer rám nézel úgy, mint régen,
megígérem... többé nem ejtek könnyet a szemedben.
[Outro]
Nem a múltat akarom kitörölni,
hanem szebbé tenni minden holnapot.
Ha megfogod újra a kezem,
a könnyeid helyén... csak boldogság terem.