Apa

Apa, mondd meg, hallasz engem odafent?
A szívem darabokra tört, már semmi sem ugyanaz.
Csak egy választ szeretnék...

Apa, mondd meg, ki szeret engem,
Mikor úgy érzem, senki sincs mellettem.
Nagyon szeretek egy lányt, ez az igazság,
De már nem beszél velem úgy, mint rég, és ez nagyon fáj.
Szükségem lenne rád, hogy átölelj újra,
Hogy azt mondd: "Fiam, ne add fel soha!"
De csak a csend válaszol minden éjszakán,
Könnyes szemmel nézem a csillagok útját.

Mondd meg, apa, mit tegyek még,
Miért fáj ennyire minden emlék?
Vajon szeret engem, vagy csak játszik velem?
Miért maradt ennyi könny a két szememben?
Ha hallasz engem, kérlek, adj egy jelet,
Hogy egyszer még boldog lehet a szívem.
Mert bármi történik, én még mindig remélek,
És a szeretetből soha nem kérek kevesebbet.

Régen együtt nevettünk hosszú éjszakákon,
Most egyedül ülök a csendes világon.
Minden üzenetet újra és újra olvasok,
A szívemben még mindig ugyanaz vagyok.
Nem akarok haragot, nem akarok könnyeket,
Csak szeretném visszakapni a régi perceket.
Ha hibáztam, mondd el, hogy min változtassak,
Mert érted még ma is bármire képes vagyok.

Apa, vigyázz rám odafentről, kérlek,
Adj erőt, amikor már alig élek.
Taníts meg újra hinni a holnapban,
Hogy egyszer mosoly legyen minden könny helyett.

Mondd meg, apa, ki szeret engem,
Ne hagyd, hogy örökre elveszítsem a reményt.
Ha ez a lány még egyszer visszanéz rám,
Én ugyanazzal a tiszta szívvel várom majd.
Mert a szeretet nem játék, hanem egy élet,
És én még mindig őrzöm minden emlékét.
Apa, tudom, egyszer újra találkozunk még,
Addig a szívemben örökké velem élsz.