Nincsen olyan ember

Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne.
Örömében, bánatában könny fut a szemébe.
A feltörő érzéseket nem lehet titkolni.
Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.

Az embert az életében elkíséri múltja.
Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja.
Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi az ember ki a temetőbe.

Múlnak, percek, múlnak napok, évek.
Szép volt, jó volt ez a rövid élet.
Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni.

Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni. Bízni és remélni.


Nincsen olyan ember, aki néha ne könnyezne.
Örömében, bánatában könny fut a szemébe.
A feltörő érzéseket nem lehet titkolni.
Nem lehet azt rejtegetni, soha letagadni.

Az embert az életében elkíséri múltja.
Ő, amit rég hátrahagyott a szívében hordja.
Egy életen át bevésődött mélyen a szívébe. Magával viszi az ember ki a temetőbe.

Múlnak, percek, múlnak napok, évek.
Szép volt, jó volt ez a rövid élet.
Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni.

Visszasírom jó volna még élni. A holnapban bízni és remélni. Bízni és remélni.