A sors játéka

Már régóta ismertelek,
mégis olyan távol voltál,
csak egy arc a sok közül,
akit néha-néha láttam már.
De az élet újra és újra
összesodort bennünket,
egyre közelebb kerültünk,
és valami megváltozott bennem.
Mert ha nem vagy itt velem, hiányzol nagyon,
egész nap csak rád gondolok folyton.
Kicsit még félek attól, amit érzek,
de a szívem minden nappal jobban szeret téged.
Nem tudom, mit hoz majd a holnap nekünk,
de azt már tudom, hogy fontos vagy nekem.
Bár néha elrejtem, mit érzek legbelül,
te vagy az, aki mindig eszembe jut.
Ahogy egyre többet beszélgettünk,
megismertem, ki vagy igazán,
észre sem vettem, mikor történt,
de a szívem már hozzád talált.
A mosolyod, a hangod, minden apróság,
amitől szebb lett egy-egy nap,
és most már nehéz lenne úgy tenni,
mintha nem jelentenél sokat.
Nem vagy tökéletes, és én sem vagyok az,
de melletted valahogy minden más.
Talán ezért félek, talán ezért jó,
mert amit irántad érzek, az valós.
Ha nem vagy itt, hiányzol nagyon,
és ezt már nem akarom titkolnom.
Már régóta ismertelek,
de most érzem igazán, mennyire szeretlek.