Te+én

Nem egy pillanat volt, ami összehozott,
hanem sok apró érzés, amit egymásban találtunk meg.
Volt benne csend, volt benne kérdés,
és volt benne valami, ami mindig visszahúzott hozzád.
Nem csak akkor szeretlek, amikor mosolyogsz,
hanem akkor is, amikor fáradt vagy, vagy csendes.
Mert te nem egy érzés vagy az életemben,
hanem az a hely, ahová mindig megérkezem.
Volt, hogy csak még egy esélyt kértem volna,
ma már tudom: nem újrakezdeni kellett,
hanem együtt továbbmenni.
A mosolyod nem csak szép,
hanem megnyugtat.
A jelenléted nem csak jó,
hanem otthon.
Nem tökéletesek vagyunk,
de egymásnak pont azok.
És ha egyszer megkérdeznéd:
„még egyszer is választanál?”
akkor a válaszom mindig ugyanaz lenne
igen.
mindig téged