Ember vagyok veled együtt, magyar a hazánk

Ember vagyok veled együtt, magyar a hazánk. Magyar a szív, magyar a szó az anyánk, apánk. Eleinknek ősi vére bennünk csordogál. Elmúlt annak ezer éve lett egy szép hazánk.

Pogány sorsunk már a múlté, egy az Istenünk. Vállvetve mi együtt megyünk, együtt szenvedünk. Harcba szállunk a hazáért, ez a föld magyar. Elfolyt érte megannyi vér volt sok diadal.

Támadtak ránk hitvány népek, ki elvérezett. Nem ismerve jól a magyart, mind odaveszett. Édes hazánk dicső népe, meg nem remegett. Szívünk mélyén ott ül rég, a hazaszeretett.

Mennydörgéses zivatarban, a sors meggyötört. Talpra állt a magyar ember, össze sose tört. Miénk e föld, miénk e táj, a csurgó patakok. Nekünk terem a rét a mező, áldott magyarok. Áldott magyarok.


Támadtak ránk hitvány népek, ki elvérezett. Nem ismerve jól a magyart, mind odaveszett. Édes hazánk dicső népe, meg nem remegett. Szívünk mélyén ott ül rég, a hazaszeretett.

Mennydörgéses zivatarban, a sors meggyötört. Talpra állt a magyar ember, össze sose tört. Miénk e föld, miénk e táj, a csurgó patakok. Nekünk terem a rét a mező, áldott magyarok. Áldott magyarok.

Miénk e föld, miénk e táj, a csurgó patakok. Nekünk terem a rét a mező, áldott magyarok. Áldott magyarok.