Meglepi 2026

Egyszer volt egy esküvő, nem is tudom, mikor,
Az emlékek közt utazva, az idő szele fúj.
Mert ezerkilencszáznyolcvannyolcban egy csoda született,
Nagy öröm és boldogság volt mert megjött Attila a rég várt gyermek.

Ó, boldog anyák napját kívánunk ma neked.
Így már végre te is ünnepelheted
Ünnepeljük együtt, az idő fogja kezünk,
Mert a család szeretete az, ami mindig összeköt.

Két évre rá, az életedbe új fejezet lett,
Mert Ezerkilencszázkilencvenben egy kislány érkezett.
Andrea lett a neve, de mi huginak hívjuk.
Így már ketten köszöntöttek ezen a napon.

Refrén
Ó, boldog anyák napját kívánunk ma neked.
Másodszor is vállaltad hogy átélhesd mind ezt.
Ünnepeljünk együtt, az idő fogja kezünk,
Mert a család szeretete az, ami mindig összeköt.

Az évek során nőtünk, mint rét virága.
A két kis gyerek terhe, a válladat nyomta.
Nem volt segítséged de te így is helyt álltál.
Mostál, pelenkáztál és főzni is próbáltál.
És mind e mellett Istennek hála jó kedvű maradtál.

Az idő szárnyán repültünk tovább,
Végül ezerkilencszázkilencvenkilencben,
Az áldás teljessé vált, így lett Fecóval teljes a család.
Ahogy nőtünk szememben hála, öröm és büszkeség csillant

Bridge:
Te vagy számunkra az otthon, ahol mindig megpihenünk.
S most már hárman ünnepelünk téged együtt, ezen a különleges napon, mert így hogy életet adtál nekünk van kinek mondjuk ANYA

Refrén:
Ó, boldog anyák napját kívánunk ma neked
Háromszorosan is megérdemled mind ezt
Ünneplünk együtt, az idő fogja kezünk,
Mert a család szeretete az, ami mindig összeköt.