Fuck

(Verse 1)
Ketten maradunk bent, túlóra, üres iroda,
Egy pillantás, és megint elindul a sztori oda.
Azt mondod: „hiányzom” — bennem meg megáll az idő,
Aztán másnap már csak test kell, és semmi több.

Nem értem, hogy most mi van, ez hullám vagy játék?
Egyik nap közel húzol, másik nap már árnyék.
A kezed ismer, de a szavad idegen,
És én nem tudom, melyik az igazi éned.

(Pre-Chorus)
Mert a szemed mást mond, mint a szád,
És én beleveszek ebbe a zavarába már.

(Chorus)
A szemed azt súgja: „szeretlek talán”,
De a szád meg csak annyit mond: „gyere hozzám”.
Nem tudom, most mi az igaz, mi a játék,
Te érzés vagy, vagy csak egy rossz szokás még?
Mert én már nem bírom ezt a kettőt,
Hogy egyszer „hiányzom”, máskor meg csak testből.

(Verse 2)
Munka közben rám nézel, és megváltozik minden,
Mintha több lenne benned, mint amit kimondasz itt bent.
De amikor közel jössz, már más a hangod,
Mintha félnél attól, hogy valakit igazán akarsz.

Mondod, „ne bonyolítsuk”, de már rég az,
Mert amit érzek, az nem csak egy pillanat.
Ha csak ez kell, mondd ki tisztán, kérlek,
De ne nézz így rám… mert abba beleszeretek.

(Bridge)
Lehet te sem tudod, mit akarsz igazán,
De én nem akarok elveszni fél szavak után.
Mert minden érintésed mélyebbre húz,
És a csended végül mindent elárul.

(Chorus)
A szemed azt súgja: „szeretlek talán”,
De a szád meg csak annyit mond: „gyere hozzám”.
Nem tudom, most mi az igaz, mi a játék,
Te érzés vagy, vagy csak egy rossz szokás még?
Mert én már nem bírom ezt a kettőt,
Hogy egyszer „hiányzom”, máskor meg csak testből.

(Outro)
Szóval mondd meg végre, ki vagyok neked,
Egy érzés… vagy csak egy hely, ahova visszajössz néha megint?