Búcsúlevél

Mit érzel egy csillagos csendes éjszakán,
mikor a telihold nevetve néz le rád?
Úgy szeretném tudni, vajon gondolsz-e még rám,
mivel új fiút hozott megint neked ez a nyár.

A minap rám köszönt egy régi barátom,
igen, ő mondta, hogy egy más sráccal látott.
Mért nem mondtad meg, hogy rád már nem számíthatok?
Ne titkold tovább, hiszen már úgyis tudom.

Úgy fáj, hogy titkon megcsaltál,
Úgy fáj, hogy hamar rám untál,
Úgy fáj nekem a búcsúzás.

Kérlek, hogy ne várj rám a megszokott helyen!
Ha újra látsz, az csakis véletlen lehet.
Még nem tudom hogyan folytatom az életem,
de egy biztos, szivem az hogy nélküled.

Úgy fáj, hogy titkon megcsaltál,
Úgy fáj, hogy hamar rám untál,
Úgy fáj nekem a búcsúzás.
Úgy fáj, hogy titkon megcsaltál,
Úgy fáj, hogy hamar rám untál,
Úgy fáj nekem a búcsúzás.
Viszlát, és kérlek kicsi lány,
hogy többé ne gondolj reám!