Erőd a tűzben

Volt egy lány, aki túl korán tanulta meg
hogy az élet nem kérdez, csak számol és követel.
Falakat húztak köré mások félelmei,
de ő csendben tanulta:
a falakból erőd is épülhet.
Nem volt könnyű út, csak kövek az úton,
néha vérző kézzel rakta egymásra őket.
És miközben mindenki azt mondta:
„maradj csendben”,
ő megtanulta a zajban
a saját hangját keresni.

Mert van egy pont, amikor elfárad az ember
abban, hogy mindig kisebb legyen.
És akkor történik valami.

Én nem omlok össze –
erőd vagyok a tűzben.
A láng csak erősebbé éget.
Nem kérek engedélyt,
nem várok jelre.
A saját nevemet írom az égre.
Ha el is török néha,
nem maradok lent.
A romokból új falakat emelek.
Mert aki túlélte a vihart,
az tudja már:
a legerősebb ház a saját szívében épül.

Három gyermek nevetése az ablak mögött,
egy világ, amiért bármit megtenne.
Egy férfi, akivel az élet néha csatatér,
de valahol mégis
ugyanaz az ég borul föléjük.
Papírok, perek, számok és határidők,
mintha az élet egy végtelen tárgyalás lenne.
De ő közben egy másik tervet rajzol:
egy pajzsot,
amire egyetlen szó kerül.
Stronghold.

És ha egyszer megkérdezik:
„miért nem adtad fel?”
Talán csak ennyit mond majd:
Nem azért mentem végig az úton,
hogy féljek a fénytől.

Én nem omlok össze –
erőd vagyok a tűzben.
A láng csak erősebbé éget.
Ha minden ajtó zárva,
én falat török.
És új kaput nyitok a jövőnek.
Nem kértem könnyű utat,
csak igazat.
És ha kell, egyedül is végigmegyek.
Mert aki túlélte a vihart,
az tudja már:
a legerősebb ház a saját szívében épül.

És egyszer majd csend lesz.
Nem harc, nem bizonyítás.
Csak egy nő,
aki végre tudja:
nem mások világában élt.
hanem a sajátját építette.