A REMÉNY

A jó s a rossz, mi benned ott lakik,
Ha kél a rossz, s ha csábja megragad,
Leszel mocsár lakója tenmagad,
Hiába gondolat, mi mást fecseg.

Hiába fáj a jó, s mi mind örök,
Hiába fáj az álom oly neked,
Ha lélek ébred, ott a szívmeleg,
S a fény, mi rosszat elsöpör.

Ne félj szeretni, mind halálodig,
Az élet oly rövid, de sors kegyes,
Kitárja létet, jövőt teremtve,
Csodás jövőt, mit ember álmodik.

S a fény örök, reményben ott a fény
Sötéten áthatol, s ébred új remény.

Ne félj szeretni, mind halálodig,
Az élet oly rövid, de sors kegyes,
Kitárja létet, jövőt teremtve,
Csodás jövőt, mit ember álmodik.

S a fény örök, reményben ott a fény
Sötéten áthatol, s ébred új remény!