alcazott angyal

Egy csendes viharon sétáltam keresztül
Nehéz árnyak a lelkemen
Mosolyogva, mintha mindenem megvolt volna
De alig bírtam tartani magam
Minden nap olyan volt, mintha levegőt vettem volna
Anélkül, hogy igazán élőnek érezném magam
Aztán rám néztél, hajni
És visszahozta a fényt a szemembe
[Előkórus]
Láttál a törött darabokon túl
A fájdalomon túl, amit megpróbáltam elrejteni
[Refrén]
Lány, kihúztál a sötétségből
Tüzet gyújtottam az égen
Elvettem egy szívet, ami abbahagyta a dobogást
És visszahoztad az életbe
Most a nap a neveddel kel fel
Minden álom helyesnek tűnik
Elvesztem, de a szerelem megtalált engem
Az álruhás angyalommal
[2. versszak]
Emlékszem arra a folyóparti sétára
A születésnapod, a kezem az enyémben
A víz úgy csillogott, mint a nevetésed
Igen, az egész világ tökéletesnek tűnt
Tavaszi reggel fénye hullott alá
Puha és aranyló az arcodon
És esküszöm, megnyílt a Mennyország
Csak hogy ragyogjon abban a pillanatban a helyén
[Előkórus]
Nem csak az örökkévalóságról beszéltél
Örökké helyesnek éreztem magam
[Refrén]
Lány, kihúztál a sötétségből
Tüzet gyújtottam az égen
Elvettem egy szívet, ami abbahagyta a dobogást
És visszahoztad az életbe
Most a nap a neveddel kel fel
Minden álom helyesnek tűnik
Elvesztem, de a szerelem megtalált engem
Az álruhás angyalommal
[Híd]
Szeretted a férfit, akit nem láthattam
Levegőt adtam ezeknek a törött szárnyaknak
Okká változtattam a fájdalmamat
Hinni, hogy ott volt a szerelem
Ha minden imám, amit valaha imádkoztam
Egyetlen jellel válaszoltak
Isten elküldött egy angyalt a földre
Azon a napon, amikor enyém lettél
[Záró refrén – Nagyobb]
Igen, kihúztál a sötétségből
Te voltál a hajnal az éjszakám után
Elragadtam egy lelket, ami már nem hitt bennem
És megtöltötted fénnyel
2:59
Most az örökkévalóság nem elég hosszú
Hogy minden éjjel közel tartson téged
Alig éltem, amíg te nem
Visszahoztál az életbe, szóval ezen a Valentin-napon, ez egy egyszerű igazság, mondom
Álcázott angyalom… örökre, hajni