Dzsungel a város

Dzsungel a város.

A betonon folyik a vér.

Itt nincs aki szeret,

és nincs, aki megkímél.



Beleszülettél, hogy

Harcolj az életedért.

Bezárnak a falak, rád lesnek

a házak, az utca, a tér.



Kihasznál, eldob, vagy megaláz téged.

Az ablakok szemei a lelkedbe néznek.

Tisztábban élni itt nem lehet,

mert a város a mocsokban hempereg.



Dzsungel a város.

Itt jövő nem marad rád.

Meglopnak a napok,

megölnek az éjszakák.



Vakolat arccal

vigyorog rád a világ.

Szitokként hangzanak

szádból már az imák.



Te sem vagy angyal, ha jó neked,

hisz ettől lesz pokol az életed.

Gyűlölöd azért, mert nem tud szeretni,

nem tanít, nem véd, és nem enged feledni.



Dzsungel a város.

Hatalma az álmokig ér.

Nincs gondolatod

amit nem tud, mert benned él.



Hiába a harc

és hiába a józanész.

Nincs kegyelem

itt az élet a büntetés.