Bár

Te csak cigizel lazán rövid szoknyában.nézek rád némán sóhaj a számon.Füstkarikák közt csúszik át a csended A tér zúg körülöttünk De bennem minden csend lett! Nincs szükség szóra, a tekintet beszél,
a pillanat megáll, s csak te vagy, és én!Voltak már mások,elvesznek a képben,ha rádnézek megáll megáll bennem az élet.Piros rúzs a szélén Poharad peremének ujjaid nyoma égeti a fémet. Félmosoly arcodon,mintha mindent értenél Húzd a széked bátran közelebb,közelebb még.
Nincs szükség szóra, a tekintet beszél,
a pillanat megáll, s csak te vagy, és én!Voltak már mások,elvesznek a képben,ha rádnézek megáll megáll bennem az élet.Kioltod a csikket,ahogy rámhajolsz kicsitŐsszeér a kezünk és a zaj kicsúszik itt.Nincs szükség szóra, a tekintet beszél,
a pillanat megáll, s csak te vagy, és én!Voltak már mások,elvesznek a képben,ha rádnézek megáll megáll bennem az élet