Dalszöveg
Szolnokon az őrszázad nem alszik soha,
Járőr, torony, éjjel-nappal szolgálatba’.
Huszonnégy–hetvenkettő, néha rövidebb kör,
De álljuk a sarat, mert ilyen az őr.
Refrén
Ez a Szolnoki őrség, bajtárs áll bajtárs mellett,
Figyelünk, vigyázunk, míg fel nem kel a nap.
Halljuk, látjuk, érezzük az idő szavát,
Egy csapat vagyunk – ez tart össze igazán.
Itt van a doki, tanulja még a pályát,
Gyógyítana mindenkit, ha kell az egész századát.
Sipi rekedt hangja messzire száll,
Idősebb bajtárs, de a szíve még fiatal.
Refrén
Ez a Szolnoki őrség, bajtárs áll bajtárs mellett,
Figyelünk, vigyázunk, míg fel nem kel a nap.
Halljuk, látjuk, érezzük az idő szavát,
Egy csapat vagyunk – ez tart össze igazán.
Piranha a becenév, Molnár Pityu az arc,
Ha megindul, jobb ha félreállsz.
Roki a gyúrós, jófej a maga módján,
Erőben nincs hiány, de szíve nagy ám.
Szentinel is itt van ám, mindent hall és mindent lát,
Nincs titok előtte, őrzi az éjszakát.
Rezeda mindig fázik, ha kell a toronyba fogaival citerázik.
Szabó Viktor dohányzik, de helytáll, ha kell.
Záró refrén
Ez a Szolnoki őrség, nem csak munka, hanem sors,
Nevetünk, ha kell, kitartunk makacsul, konokul, gyors.
Ha letelik a műszak és csend lesz megint,
Tudjuk: holnap újra együtt állunk itt.