Velem vagy!

Egy lény kacag az éjszaka rohadt sötétjében
Emlikszik mikor lángra lobbant a tűz,halottnak hitt szívében
rózsát szed épp a boldogság kertjében
először van itt,s már egy csokorra való a kezében!

Rózsák ezek melyeket az ő és párja boldogsága táplál
a borút derű váltotta fel a szomorúság végre hátrált

Oyan ez mint egy kibaszott járvány !

Nem hagytak árván!
egykori céltalan bolyongásának egy tájoló mutat utat
jobbkezében tartja és az kedvese felé mutat
bal kezében a rózsáit szívéhez közel tartja
elindul az úton céltudatosan kedveséhez tartva
kézen fogva őt így szól: boldogságunk rózsáival szívemet is neked adtam!

Te vagy, Jaja, a legjobb, mit eletemben kaptam.


A mi rózsáink a mi boldogságunk.
Hirtelen a lény csuklóján egy bilincs kattan
Egy érzés két szív egy dobbanás.
Egyre biztosabban láncoltam hozzád magam
mikor egy csókunk csattant,mikor összefonótnak ujjaink
akkor tudtam,hogy közösek lettek céljaink és útjaink.
Lehet eső,napsütés lehet borús és felhős az ég
tudd,hogy szívem csak érted lángol,érted ég.

Oyan ez mint egy kibaszott járvány !

Mámor. Mámor, lelkem táncol.
Lassan nyolc éve sötét szívem érted lángol!