tüdőben erek olyanok most a téli fák visszafénylenek a jegek az ágak foncsorán a nap lemegy
feljön és mégis hideg van kinn, hideg benn
fázom én is fújd ki a párát rá a kezedre, mennyi kis csillogás, kis szerencse fordulok, ablakra visznek messze a kerekek
szád hangot rajzol szavadra olyanok vagyunk, mint a gyerekek a nap a mienk egyforma házak között angyalhaj hull, szívem az ég fölénk költözött fújd rám tüzed mennyi apró lángos csillag, csillogásos