Fakaró

tarló talpam alatt
mezítelen bordámba sarló csap
csorgó véremet föld nyeli
magvait tékozló idő veti

roppan a csont és szakad
elpattant lélekbe az indulat
érzést értelemmel nem érthetem
halott életemet nem élhetem

szánalom nincs forró Nap alatt
kiégett földemen szánkázó iszonyat
éter-szag, szmog-felhő, gáz-méreg és harag
dolgozó pokol ragad

nő a halálfa
gonoszság a virága
pusztulás a kalásza

tarló talpam alatt
szívembe a semmi arat
az időn lett vas lakat
véremből kovácsolt öntudat